†
E S E M É N Y N A P T Á R
2013. március
Uram, jó széleskörű a parancsod! S azt tanítod nekünk, hogy ez a tág körű törvény a szeretet, mert ahol szeretet van, nincsenek többé megszorítások…Uram, hadd lakozzunk ott, ahol ez a tágas tér van…Hadd szeressük, amit az ember nem tud megrövidíteni: hadd szeressünk téged Istenünk, szeressük a testvériséget; szeressük a törvényedet, szeressük Egyházadat: hadd szeressünk olyan szeretettel, ami örökkévaló lesz…
Nagypéntek földszagából, levelek
leheletéből, bodzafakadás, ibolyák
illatából valaha, kopár, szuvas
oltárdeszkára hasalok, néma csengők
helyett facsettegetőt szólítok,
toronyban őrlöm, fakereplőn darálom
a szárazság tompa gyászát, Krisztus
sírjára füstölök, akár a temetőben
máskor a megváltatlanok koporsójára,
föltámadt fényben stációzom,
sugárzik a Keresztvivő, fölkarikázik
szeméből glóriája, kihajt a töviskorona.
Folytatás
Máté 17.
1.
„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes,
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sáppad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad.
Jézus a völgyben is Jézus marad.
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát.
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban
Nem látjuk többé az Isten fiát.