Másodszor gurult át zarándok-autóbuszunk a Trianon-i határon szeptember 21-én,    ezúttal a bőven termő Bácskába igyekeztünk, amely évszázadokon át látta el kenyérre-valóval és egyéb terményekkel a Kárpát-medence lakóit.

Doroszló, a „Délvidék Csíksomlyójának” is nevezett Mária-kegyhely volt az úti célunk.  A több mint 900 évvel ezelőtt forrásból feltörő gyógyvízhez sok legenda fűződik, de 80 csodálatos, „hitelesített” gyógyulást tartanak számon. A Szentkútból mi is merítettünk.

A XVIII-XIX. század fordulóján neoreneszánsz stílusban épült, Szent Imréről elnevezett kegytemplomban Verebélyi Árpád plébános úr ajándékozott meg minket énekes szentmisével. Prédikációjában Máriát, az „Egység Anyját” köszöntötte, kitérve Jézus Krisztus főpapi imájának egyik fontos gondolatára: „azokért is könyörgök, akik a tanítványok szavára hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amit Te, Atyám, bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is egyek bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem” (Jn 17, 20, 21). A délszláv háború alatt a búcsúk alkalmával egymás mellett ült szerb, horvát, bosnyák, albán, szlovén,  s mindnek szemében csillogott a megbánás és a szeretet könnye.

A Szentmise után az atyának el kellett mennie, de előbb bemutatta a templomot, a kegyhely történetét, megköszönve látogatásunkat, mi pedig az ő szívességét.  Ezután a történelmi levegőjű Bács vár romjait látogattuk meg. Már a honfoglalás előtt szláv erődítés volt itt,  Szent István róla nevezte el az általa alapított vármegyét. A téglavár építése a későbbi századok munkája volt, a szerémi püspökséghez tartozott, a tatárok  és a törökök is birtokolták. A Rákóczi szabadságharc óta rom. Napjainkban lassan halad a helyreállítása. Érdekes élmény volt a XVII. századi eredetű, gótikus és barokk stílusjegyeket viselő ferences rendház és templom megtekintése. Az érdeklődők az internetről bővebben tájékozódhatnak.

Hálás szívvel tértünk haza késő este, megköszönve a Jóistennek és Szűzanyánknak a sok kegyelmet, amelyekben részesültünk és Ifju Gyurinak az „szokásosan” alapos felkészülést, s a sok ismeretet, amivel útközben és a helyszíneken gazdagította, tágította látókörünket.