A legutóbbi püspökkari körlevéllel kapcsolatban, hogy nagyon gazdag mondanivalója volt, de ez is volt a hibája, vagyis, hogy szinte mindenki elvesztette a fonalat egy idő után. Ezért, bár a katolikus sajtó ismertette, szeretnék elmélkedésre ajánlani a körlevél alapján, ill. abból kiindulva néhány gondolatot:
- Szentatyánk szerint: „Újra fel kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét.”(Porta fidei 2) Ezzel az alapgondolattal jelölte ki Benedek pápánk a „Hit éve” célkitűzését, faladatát.
- A keresztény ember nem szokásokra, és nem is a papokra,
püspökökre építi a hitét, hanem az Igazságra, Krisztusra. „Csak
a Vele való élõ kapcsolat adhatja meg azt a szívbéli örömet, amit át kell
adnunk, meg kell mutatnunk a világnak.” - 3. Mindehhez mindenekelõtt meg kell újulnunk a hitünkben! Ez az elmélyült imádságot, valamint hitünk tartalmának
egyre alaposabb megismerését kívánja. Mindkét téren sok tennivalónk van. Az imaéletünket felfrissíteni (sokan évtizedek óta ugyanazt, ugyanúgy imádkozzák), valamint gazdagítani hit-ismereteinket (hittanóra, Szentírás-olvasás, a II. Vatikáni zsinat dokumentumainak megismerése, a Katolikus Egyház Katekizmusának tanulmányozása…). - A hitnek nemcsak Istennel megélt egyéni, hanem közösségi vonatkozása is van. „Hiszünk…” „Mi Atyánk…” Hitünk az Egyház hite. Jézus az Egyházra bízta a kinyilatkoztatást, a liturgiát, a szentségeket. Nem mondhatja igazán Krisztus-követõnek magát az, aki az Egyház nélkül akarja megélni hitét Istenben, Jézusban.
- Nincs szégyellnivaló abban, ha valaki törékenynek, gyöngének érzi a hitét, vagy kételyekkel küzd. Az viszont hiba,
ha nem tesz lépéseket azért, hogy növekedjék, erõsödjék a hitében. Nem tudom eléggé magasztalni Urunkat amiatt, hogy egyházközségünkben szép számmal vannak a hitük erõsödése, élõbbé válása érdekében erõfeszítéseket tevõk. Olyan jó lenne, ha a „Hit éve” azokban is fölszítaná a Lelket, akik megfáradtak, elgyengültek e téren. Nagy bizalommal fordulhat mindenki Ahhoz, Aki „a megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki”.(Iz 42,3)
János atya
2012. november